Sárospataktól 9 km-re, Mádtól 26 km-re fekszik, a 37-es főút és a Bodrog mentén. Már a 13. században is királyi adománybirtok volt a terület, ugyanakkor Sárazsadány nevét ne keressük a régi iratokban. Története valójában két (sőt, három) falu története.

Ugyanis volt egyszer egy Bodrogzsadány, ami a hajdani Orbon (vagy Arbonya) és Sadan községből jött létre. A 15. században a terebesi pálosoknak voltak itt javadalmaik; kolostort és templomot is építettek. Ezt a települést a 18. század elején pestisjárvány sújtotta. És volt egy Sára, amit egy 1396-os oklevél említ. Ezt is megkapták a pálosok, s ezt sem kerülte el a pestis... A Bodrog árterületén kialakult falu lakói 1939-ben költöztek fel magasabb területre, a település mai helyére. Sárazsadány pedig csak 1949-ben Sára és Bodrogzsadány egyesítésével jött létre.

Természetes, hogy sok azonosság volt a történetükben, mint ahogy életmódjukban is: szőlői a Hegyaljához tartoznak, a nép „kenyere” itt századokon át a halászat volt, és nagyon gazdagok voltak gyümölcsökben.

Minderről, és még sok érdekességről mesél tárlataival és múzeumpedagógiai foglalkozásaival a pataki Rákóczi Múzeum Sárazsadányban létrehozott néprajzi kiállítóhelye. A kertjében felépített Penna Jankó játszótéren a gyerekek számára megelevenedik az 1940-ben itt gyűjtött népmese világa. A borkóstolási, horgászati lehetőségek, a bérelhető kerékpárok pedig azt segítik, hogy a vendégek megismerjék a vidék mai arcát.